Az Európai Unió kereskedelempolitikájában újra erőre kapott a transzatlanti kötelék, miközben Ázsiában óvatos helyezkedés jellemzi Brüsszelt, az Új-Zéland EU kereskedelmi megállapodás pedig a küszöbön van. Gyorselemzésünk.
Valdis Dombrovskis, az EU kereskedelmi vezetője a héten Washingtonban folytatott tárgyalásokat többek között az Ukrajna számára szükséges finanszírozásról és újjáépítésről, valamint az EU és az Egyesült Államok közötti kereskedelmi és technológiai tanács közelgő üléséről. A korábbi egyeztetések célja az volt, hogy megduplázza a mesterséges intelligencia terén folytatott transzatlanti együttműködést, és kiemelje a félvezetőgyártás nacionalizálására irányuló amerikai és európai erőfeszítéseket. Mindez azonban az ukrajnai háború miatt jelentősen háttérbe szorult és helyét a transzatlanti összefogás vette át Oroszországgal szemben. Várhatóan nagy hangsúlyt kapnak a kettős felhasználású exporttilalmak, az Oroszországnak árut értékesítő vállalatokra vonatkozó transzatlanti korlátozások. Eredetileg a Kína elleni fellépést is hasonló eszközökkel kívánták megvalósítani, de Európa továbbra is megosztott abban a kérdésben, hogy milyen keményen kell korlátozni Peking hozzáférését az európai piachoz, főként azért, mert egyes uniós országok vállalatai továbbra is szorosan kötődnek Kínához. Kínáról legalább olyan nehéz és fájdalmas leválni mint az orosz gázról. Egyszerre ennyi fronton változtatni komoly problémákhoz vezetne. Reális lépésként arra lehet számítani, hogy az EU a kínai kérdést későbbre halasztja, s közben a tagországok támogatják a vállalataik visszatelepülését Európába.
Ursula von der Leyen Indiába utazott, a látogatás során pedig hivatalosan bejelentik az EU és India közötti kereskedelmi tárgyalások újraindítását, amelynek következő fordulójára júniusban kerül sor. Von der Leyen tárgyalni fog az EU és India közötti átfogó gazdasági menetrendről, különös tekintettel a szabadkereskedelmi megállapodásra, a beruházásvédelmi megállapodásra és a földrajzi jelzésekről szóló megállapodásra. Az EU igen ambíciózus tervei szerint már jövőre megköthetik a szabadkereskedelmi megállapodást, még az előtt, hogy Indiában és az Európai Parlamentben is 2024-ben választásokra kerülne sor. Az EU emellett kérte Indiát, hogy támogassa az élelmiszersegélyek nyújtását és csatlakozzon ahhoz a globális megállapodáshoz, amely biztosítaná, hogy egyetlen ország se akadályozza protekcionista kereskedelmi intézkedésekkel az ENSZ élelmiszersegélyek áramlását. Ugyanakkor India azért is tartja vissza az erről szóló megállapodást, mert előrelépést akar elérni egy másik témában: ki akarja terjeszteni azt a 2013-ban kapott ideiglenes megállapodást, amely lehetővé teszi számára, hogy bizonyos élelmiszerekből, például búzából és rizsből állami készleteket hozzon létre. Kína és Indonézia támogatja őket ebben, de a liberálisabb gondolkodású kereskedelmi hatalmak, mint az USA, Brazília és az EU hevesen ellenzik ezt, azzal érvelve, hogy India a világpiacra dobhatná erősen támogatott állami élelmiszerkészleteit. Az élelmiszerkészletek és a mezőgazdasági támogatások várhatóan az EU-India kereskedelmi tárgyalások legérzékenyebb kérdései lesznek. Indiával többször is nekifutottak, hogy megállapodjanak. Eddig mindannyiszor elvérzett a megállapodás az agrárkérdéseken. Azonban most mind az EU, mind India számára fontos lenne a megállapodás. S valahol mindkettőt Kína taszítja egymás irányába. A kérdés, hogy ez elégséges ösztönző lesz-e a megállapodáshoz?
Az EU és Új-Zéland közötti megállapodás is a végjátékhoz közelít. A tárgyalások utolsó, márciusi fordulója során több szabadkereskedelmi megállapodás fejezetet is lezártak, például az energiáról, a nyersanyagokról és a távközlésről szóló fejezeteket. Az egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedésekről szóló fejezet azonban még apróbb egyeztetésre szorulnak, csak úgy, mint a származási szabályok. Új- Zélandot szorosan követi Ausztrália is. Jellemzően 1-2 évvel szokta megelőzni Ausztráliát. Ami mind a kettőben közös: 1) nyugati értékrend, 2) Kínával szembeni aggodalom, Ausztrália konkrétan hol erősebben, hol enyhébben kereskedelmi háborúban áll Kínával, 3) nagyon erős, versenyképes mezőgazdaság.