A nyári szünetet kihasználva, az uniós költségvetési ciklus félidejében, érdemes egy pillantást vetni arra, hogy hol tart Magyarország a meghatározó uniós források lehívásában. Mekkora érvágást jelent a jogállamisági vita? Mennyi forrás érkezik az EU-ból?
Annak ellenére, hogy a kohéziós források egy részének kifizetését felfüggesztették a pénzlehívásokban az élbolyba tartozik Magyarország, viszont ha nem történik fordulat, akkor az idő előrehaladtával folyamatosan egyre hátrébb fogunk esni és ez a regionális versenytársainkhoz képest rontja a magyarországi poaci szereplők versenyképességét és a beruházási kedvet is. A mezőgazdaság közvetlen támogatásaiban a kifizetések a vidékfejlesztés terén alulról súrolva, de hozzuk az uniós átlagot. A látványos különbség elsősorban az új alapoknál jelentkezik. A Helyreállítási Alap forrásainak csak az energetikai fejlesztési forrásai egy részéhez fér hozzá Magyarország. A kieső források hiányoznak a költségvetésből különösen, hogy az uniós szabályok folyamatosan újabb és újabb követelményeket fogalmaznak meg és ezeket a nemzeti költségvetésből kell finanszírozni. Az euróban számított magyar részesedés értékelése szempontjából nem elhanyagolandó tétel a forint értékének a csökkenése. Az uniós költségvetési ciklus nagy részében a 2021 január eleji árfolyamhoz képest gyengébben teljesített a forint növelve ezzel az euróban számított uniós források értékét. S ha értékelünk, akkor az sem mellékes, hogy a források lehívása és azoknak a megfelelő, gazdaságot, versenyképességet növelő hasznosulása nem azonos. Erre különösen jó példa a magyar mezőgazdaság, amelyik hektár alapon jóval magasabb támogatáshoz fér hozzá, mint Lengyelország, a vidékfejlesztési források lehívásában is jobban teljesít, azonban a lengyel mezőgazdaság a csatlakozás óta a magyarhoz képest ellépett. Ráadásul ők a klímaváltozásnak nyertesei közé tartoznak és mindezek felett Lengyelország a versenyképességét még az uniós agrártámogatásokkal összemérhető nagyságú állami támogatással is tovább erősíti.
A következőkben a Bizottság nyilvánosan hozzáférhető adatai alapján rajzolunk fel egy pillanatképet. Előre bocsátjuk, hogy ez egy apektus és hiba lenne a magyar versenyépességet kizárólag ebből a szempontból megítélni. Ugyanakkor jó viszonyítási pont ha a szomszédos országok közt helyezzük el Magyarországot.
Ha a Bizottság augusztus 13-ai adatait vizsgáljuk, akkor a kohézió (21,73 M euróból 510.307. 557 előleg, 1.236.706.046 kifizetés) kapcsán elismerésre méltó a 8%-os abszorpció (pénzlehívás) különösen, hogy a régióból csak Csehország (9,3%) előz meg minket. Ha azt nézzük, hogy kiben van még nagy potenciál a régióból, hogy a jobb pénzlehívással jelentősen megugorjon, akkor a jelenleg 4%-os mutatóval álló Románia (teljes allokáció: 31.148.918.758 euró) és az 5,1%-os Lengyelország (teljes allokáció: 75.972.528.214 euró) van csak a régióban előttünk. A kohéziós források esetében a forráslehívás aggregált szintjén nem látszik a jogállamisági vita. Azonban egyes programok szintjén például a magyar építőiparban látszanak a felfüggesztés negatív következményei. Ahhoz hogy hozzáférjünk a fennmaradó hozzávetőlegesen 15Mrd euró uniós forráshoz a beruházásokat meg kell előlegezni. Az infrastrukturális beruházások folyamatos „elhalasztása” azt mutatja hogy a költségvetés nem akarja/tudja ezeket megelőlegezni. Ha pedig ezek elmaradnak akkor még kevesebb forrást tudunk majd lehívni és a régiós versenytársaink fokozatosan lehagynak.
Helyreállítási Alap/ RRF
Magyarország az RRF-ből csak az energetikai átállást segítő REPowerEU-ból (ld.: Otthonfelújítási program) tudott csak 919,6 M euró értékben (8,81%) előfinanszírozást kapni, annak ellenére, hogy támogatás és kamatmentes kölcsönként 10430 millió euró állna a rendelkezésére. Ha a környező országokat, a piaci versenytársainkat nézzük, az RRF-ből (támogatás és kölcsön) Szlovákia 6408 millió euróból már lehívott 2952,4M eurót (47,33%), Csehország a 8409 millió euró támogatás és 818 millió euró kamatmentes kölcsönből 2545M eurót (29,18%). Románia 13566 millió euró támogatás és 14942 millió euró kamatmentes kölcsönből 9060 M eurót (32,79%) hívott le, míg a jogállamisági eljárással szintén érintett Lengyelország a számára fenntartott 25277 millió euró támogatás és 34541 millió euró kamatmentes kölcsönből 11300 M eurót (18,89%), Horvátország 5787 millió euró támogatásból és 4254 millió euró kamatmentes kölcsönből 4487,3 M eurót (44,69%), Bulgária 5689 millió euró támogatásból 1370M eurót, (24,08%), Ausztria a 3961 millió euró támogatásból 1150M eurót (30,94%). (A legnagyobb haszonélvezője az RRF-nek egyébként Olaszország, a számára fenntartott 71780 millió euró támogatás és 122602 millió euró kamatmentes kölcsönnel, melyből már lehívott 113.451,2M eurót (58,37%), de az uniós gazdaságot meghatározóan formáló országok közül a leghatékonyabbnak Franciaország, amely a 40270 millió euró támogatásából lehívott 30300 M eurót (76,64%) tűnik.)
Lefordítva ezt a gyakorlatra, ha nem lenne a jogállamisági vita az EU intézményeivel (és a tagállamokkal), akkor egy 30%-os pénzlehívási arány nem lenne túlzottan elrugaszkodott (és akkor nem beszéltünk arról, hogy a támogatáslehívásokra optimalizált magyar rendszer vélhetően ennél is jobban teljesítene. Ha csak Görögországot (18220M euró támogatás és 17728M euró kamatmentes kölcsön) nézzük, ők augusztus közepéig 17140M eurót hívtak le, ami 48,12%) Ez az elméleti 30%: 3129M eurót jelentene, a jelenlegi 919,6M euróval szemben. (Ha az első uniós kifizetések elindulásakor 355,16 HUF/EUR árfolyamon számolunk[1], akkor a 30% 1.111.295.640.000 HUF lenne és akkor nem számoltunk a HUF gyengülésével, a kamatlábak növekedésével, melyek mind növelik a nettó jelenértékét.) Ez a forrás vélhetően hiányzik a költségvetésből, különösen úgy, hogy ebből azokat az uniós döntések és szabályok végrehajtását lehet(ne) kompenzálni, amelyek adott esetben legalábbis rövid távon rontják versenyképességet.
A jogállamisági vita ezt a forrást közvetlenül érinti és az idő előrehaladtával ez a különbség Magyarország és az uniós belső piacon versenytárs országok közt növekedni fog. Már kezd egyértelművé válni, hogy még ha az előfeltételeit, a szupermérföldköveket teljesítjük, akkor sem tudjuk ezt a forrást érdemben lehívni. Egyre inkább arra számít mindenki, hogy a forrás nagy részét vagy teljesen elbukjuk. Természetesen át lehet mindezt hidalni kölcsönökkel, de nem mindegy hogy 17%-os, 6,29%-os kamatot, 10,4%-os kamatot, 0%-os kamatot kell fizetni érte vagy ad absurdum támogatásként megkapjuk, mint a többiek. Abban még reménykedhetünk, hogy a szomszédokhoz képest így kialakult versenyhátrányunkat majd csökkenti a Bizottság azzal hogy például Szlovákia esetleg további követelményeket fogalmaz meg. Azonban az látszik hogy az országok – rajtunk kívül – mindent megtesznek annak érdekében, hogy ezeket a pénzeket minél nagyobb arányba lehívják. További kockázat, hogy úgy tűnik a Helyreállítási alap valamilyen formában meg fog maradni a következő ciklusban is. Már most arról beszélgetnek, hogy ha valaki ebben a ciklusban nem teljesíti a feltételeket, akkor azt a következő pénzügyi ciklusban is számon fogják kérni rajta. Emellett mivel a tagállamok továbbra sem lesznek, „lelkesek,” hogy többet fizessenek be az egyre bővülő uniós feladatokra, ezért további uniós kötvénykibocsátások várhatóak. Ezek visszafizetésében alapesetben minden tagállamnak részt kell vennie, így azoknak is, akik nem vagy csak igen korlátozottan részesülnek belőlük.
Közvetlen támogatások és a vidékfejlesztés
Az agrárkifizetések esetében a közvetlen támogatások (2024-ben 1.329.309.761 euró) teljesülnek. A hektáralapú támogatások esetében az uniós átlagot elérjük. A vidékfejlesztés végrehajtása (pénzlehívás) terén Magyarország(5,8%) éppen az uniós átlag alatt van, a szomszédos országok közül a szlovének (12,4%) és a csehek (6,3%) állnak hozzánk képest jobban. Ugyanakkor, ha azt nézzük, hogy ténylegesen mekkora összeget hívtak le az egyes államok, akkor a gyenge teljesítményük (2%) miatt a lengyelekkel (94.759.499 euró) vagyunk (94.397.129 euró) azonos szinten. A románok sincsenek nagyon messze tőlünk (100.694.566 euró) mivel a végrehajtásban a lengyelekhez hasonlóan gyengén teljesítenek. A vidékfejlesztés kapcsán ráadásul gyakran szokott elhangzani, hogy a Kormány vállalta, hogy a maximális, 80%-os társfinanszírozást (összesen: 1.308.117.276 euró) biztosít a mezőgazdaságban. A pályázatos források hátrnya, hogy szemben a közvetlen kifizetésekkel és az állami támogatásokkal a vidékfejlesztési forrásokhoz szükség van az önerőre. Az ellenőrzésük nehézkesebb és a pénzek folyósítása is lassabb, nehezebben tervezhető. Emellett ahogy a kohéziós források, úgy a vidékfejlesztés esetében is a magas infláció és a forint volatilitása a beruházások elhalasztásához vezetnek. A mezőgazdaságban a klímaváltozás hatása tovább növeli bizonytalanságot, amihez az elöregedő gazdatársadalom, a bőség évtizedében elkényelmesedett vállalatok még csak most kezdenek alkalmazkodni.
A jogállamisági vita most nem érinti az agrárforrásokat, azonban Ursula von der Leyen jelezte, hogy a következő pénzügyi ciklusban 2027-től kezdődően valamennyi uniós alapra előfeltételként kiterjesztené a jogállamisági feltételek teljesítését. Ha ezt a javaslatot a tagállamok támogatnák, akkor alapjaiban tenné kétségessé a magyar agrárforrásokat és ez érdemi kockázatot jelentene a teljes hazai agrárfinanszírozásra és az agrárium versenyképességére. Ha az uniós költségvetés tárgyalásának az eddigi gyakorlatát követjük, akkor erre a várható magyar vétó miatt nem kerülhet sor, de kérdés hogy meddig tud majd Magyarország kitartani? Ebben az esetben – ellentétben a kohézióval – a gazdák/ választók által ismert forrásokról van szó, amit ráadásul ki kell fizetnie a költségvetésnek, mivel rendeletek szabályozzák. Meglehet, a költségvetés ezt is elbírná, de más területekről kell forrásokat elvonni miközben a tagállamok közt már zajlik egy állami támogatási verseny.
Összegzés: sokáig úgy tekintettek a Bizottságra és az uniós intézményekre, amelyek csak beszélnek, de nem képesek cselekedni. Ez gyakran így is van. Azonban mára a Bizottság és a tagállamok megteremtettek egy olyan finanszírozási formát, amit adott esetben még Magyarország nélkül is alkalmazni tudnak. Ha a jogállamiság feltételeit kiterjesztik minden forrásra, akkor az komolyabb fegyver és kockázat lehet, mint a szavazati jog megvonását tartalmazó 7. cikkellyel való riogatás. Ezzel azonban csak a 2026-os választást követően kell majd szembenézni. A pénzpiacok persze közben beárazzák a magyar forrásvesztést, hogy akár a jelenlegi pénzügyi ciklus egészét tekintve nettó befizetőkké válhatunk és hogy a következő pénzügyi időszakban is hasonló helyzet alakulhat ki, sőt akár még tovább nőhet a kockázat, ami további felárat jelent, amikor külső forrást kell bevonni. Amit tenni lehetne, hogy a megszerzett forrásokat a korábbiaknál még jobban, még hatékonyabban a versenyképességünk növelésére kellene fordítani. Ehhez olyan stratégiákra lenne szükség amely a realitásokon és az uniós belső piaci igényeken és trendeken alapul.
„Kínaiul, a válság szó két karakterből áll – az egyik a veszélyt, a másik a lehetőséget jelképezi.” John F. Kennedy
[1] Az első előlegek kifizetése 2021 augusztus 3-án került sor. Akkor a HUF/EUR 355,16 volt.