Az orosz-ukrán háború mára már az élelmiszerárak növekedésének meghatározó tényezőjévé vált Európában. A magas infláció és a megszokott életszínvonal és fogyasztási szokások pedig bonyolult helyzet elé állítják az európai átlagfogyasztót. Az Agrina Blog elemzése.
Korábban az élelmiszerellátás biztonsága egy európai számára a harmadik világhoz tartozó kérdés volt. A háború viszont egyik pillanatról a másikra az élelmiszerellátást politikai kérdéssé tette, melyet a francia választások felerősítettek. Ugyanakkor a legerősebb kampányban sem volt Nyugaton téma az élelmiszer árának emelkedése pedig általános a szakmai vélemény, hogy élelmiszer lesz Európában csak éppen az ára fog lényegesen eltérni a megszokott árszinttől.
Elsődlegesen elmondható, hogy az élelmiszer, takarmány és műtrágya rendelkezésre állása az idei és a következő gazdasági év tekintetében egyelőre nem ad okot aggodalomra, az ellátásbéli hiányosságok pedig várhatóan csak a következő szezontól válnak súlyossá. Az EU nagymértékben önellátó az élelmiszerek tekintetében, és hatalmas agrár-élelmiszeripari kereskedelmi többlettel rendelkezik, ezért képes a jelenlegi sokkok túlélésére.
Másodlagosan a szántóföldi növénytermesztés növelését célzó új intézkedések lehetővé teszik a gazdák számára, hogy növeljék a kukorica, a napraforgó és a fehérjenövények területét, ami hozzásegíti az unió mezőgazdaságát, hogy a szokásos időjárási feltételek érvényesülése esetén 2022-ben kiemelkedően nagy volumenű betakarítást könyvelhessenek el a gabonafélék és az olajos magvak esetében, ezzel pedig csökkentsék az orosz-ukrán háború miatti negatív hatásokat. Továbbá a 2022. évi alacsonyabb sertéshústermelés miatti alacsonyabb takarmánykereslet is abba az irányba hatnak, hogy a 2022/23-as gazdasági évben az EU gabonaexportja 30%-kal magasabb, az EU gabonaimportja pedig 42%-kal alacsonyabb legyen az ötéves átlaghoz képest, ami mérsékelni képes a kieső ukrán importot.
Korábbi elemzésünkben már foglalkoztunk az olajos magvak árának növekedésével (a repcemag és a napraforgómag ára elérte az ezer eurót tonnánként), az elemzők azonban ebben az esetben is lehűtik a kedélyeket, rámutatva, hogy ebben a gazdasági évben 6,5%-kal 30,2 millió tonnára nő, és a következő gazdasági évben várhatóan 32,2 millió tonnára emelkedik az olajos magvak uniós előállítása, ezért nincs ok aggodalomra.
Szintén érdemes megnézni, hogy hogyan alakul az EU termelése egyes agrártermékek esetében.
- A tejtermelés 2021-ben 0,3%-kal csökkent, ami 2009 óta az első csökkenés. A növekvő infláció és az inputköltségek valószínűleg nagyobb nyomást gyakorolnak a tejtermékek fogyasztói áraira is. A sajt- és vajfogyasztás enyhén növekedhet, a tejporok felhasználása a feldolgozásban azonban várhatóan csökkenni fog.
- A marhahús előállítása csökkenni fog, amely szinte teljes egészében a magas árakkal magyarázható.
- A sertéshústermelés 2022-ben a magas árak és az afrikai sertéspestis tartós hatásai miatt várhatóan szintén csökkenni fog.
- A baromfitermelésben azonban kismértékű növekedés várható, de a madárinfluenza továbbra is korlátozó tényező lesz. Az uniós juh- és kecskeállomány várhatóan 2%-os csökkenést könyvelhet el 2022-ben, pedig már most is történelmi mélységben van.
A fenti folyamatok bár részben csökkenthetik az aggodalmat, a magas piaci árak és az infláció azonban sok helyen megfizethetetlenné teszi az élelmiszert, ami jelentős szociális problémák előjele lehet. A FAO élelmiszer-árindexe és gabonaár-indexe az 1990-es alapítása óta most áll a legmagasabb értéken. A növényi olajok, a gabonafélék és a hús indexek új történelmi csúcsokba emelkedtek miközben a cukor és tejtermékek ára is érdemben nőtt. Az ukrán háború gazdasági következményei mellett hamarosan annak szociális és politikai hatásai is jelentkezni fognak. Belpolitikai szinten még inkább megkérdőjeleződik az uniós agrártámogatás rendszer. Az élelmiszerárak emelkedése a legszemléletesebb válasz arra, hogy a támogatások és az árak egymástól függetlenné váltak. Ezt tovább erősítik a klímacélok teljesítéséből fakadó költségnövekedés. Külpolitikai szinten egy még inkább bezárkózó, barát vagy ellenség világ felé vihetnek, mely tovább növeli az árakat. S hogy válaszoljunk a címben feltett kérdésre: a fogyasztási szokásokban változásában várhatóan gyorsabban megfigyelhető lesz a változás, mint a politikában. Amennyiben a politika nem alkalmazkodik az új körülményekhez, például a jelenleg egyeztetések alatt álló nemzeti agrártámogatási rendszerek (KAP stratégiai tervek) kialakításakor, akkor hatásokkal a soron következő választások során kell szembenézniük.