Írta: Nagy Gábor – Agrina Consulting CEO
Érdemes a kommunikációs cunamiban kicsit megállni. Amikor a politika majdnem mindenhol bozótvágó késsel formálja a gazdaságot, nem árt átgondolni, hogy mi is történik körülöttünk. Akik eddig nem tették, ideje, hogy megismerjék a nemzeti és uniós politika főbb jellemzőit. Tanulságos, ha időnként a kommunikációs lepel mögé is bepillantunk és „rácsodálkozunk”, hogy mit is csinálnak a szereplők a valóságban, mik a céljaik, a motivációik és ez alapján fogalmazunk meg üzleti döntéseket. Ma mindenki ért a politikához, akárcsak a focihoz. Mi bevallottan kevésbé értünk a focihoz, mint az uniós politikákhoz és a tagállami érdekérvényesítéshez. S tapasztalataink szerint a foci mellett egyre hasznosabb ezt a szempontot is figyelembe venni a hazai üzleti döntések előtt.
Ne politizáljunk, de mérlegeljük a politikai kockázatokat. A politika ugyanis jelenleg mindent áthat. Ez az a közeg, ahol a piaci szereplőknek érvényesülni kell. Jelenleg nincs az a piaci szereplő, aki ma kivonhatná magát a politika hatásai alól. Emiatt is mindenkinek jól felfogott érdeke, hogy megismerje a környezetét és annak mozgatórugóit.
Akár csak a hazai, úgy az uniós intézményeknek és döntéseiknek is meg van a maguk logikája. Ott is emberek és elvek vannak. A kérdés, hogy mi meg akarjuk-e ismerni az embereket és az őket motiváló szempontokat?
Az Uniós forrásokhoz való hozzáférés
Jelenleg a gazdasági élet szereplőit elsősorban az uniós források, különösen a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (ismertebb az angol rövidítése: RRF) forrásaihoz történő hozzáférés foglalkoztatja. Többek szerint a megállapodás hiánya a gyenge, folyamatosan változó forint egyik fő indoka. A forint volatilitása mára a gazdasági szereplők többségének jelentős kockázattá vált. Az, hogy a nemzeti valuta sorsa egy politikai megállapodástól függ tovább növeli számukra a bizonytalanságot. Itthon a vállalatok vezetői, elsősorban a kormányzati kommunikációban bíznak. A kormányzati kommunikáció pedig elég egyértelmű: hamarosan megállapodunk, a megállapodás karnyújtásnyira van.
A kérdés, mennyire lehet bízni ebben a kommunikációban, amikor a forint már veszélyesen meggyengült, így kellenek a pozitív üzenetek? Amikor a költségvetés jól láthatóan nehéz helyzetben van lásd KATA, rezsicsökkentés körüli változások? Amikor a kormány professzionálisan, Európában talán a legjobban kommunikál és pestiesen szólva még az „eszkimónak is el tudja adni a hűtőt”?
A Kormány motivációja adott. A stratégiája elég jól látszik: határozott és egyértelmű kommunikációval megnyugtatni a pénzpiacokat és gazdasági szereplőket. Ezzel párhuzamosan a Bizottságot behúzni egy olyan helyzetbe amikor a gazdasági szereplők már beárazták a megállapodást és innen csak politikai ütközetek árán lehet kitörni. Ez utóbbit pedig ki lehet használni, ha magyarázni kell, hogy miért nem jött össze a megállapodás – baloldal, Soros, USA. Emellett nyugodtan bízhat a kormányzat abban, hogy a Bizottság csendben marad, mert amióta létezik az EGK/EK/EU a Bizottság a kommunikációban mindig a sor végén kullogott. A Bizottság soha nem kommentál folyamatban levő tárgyalást. Ezzel minden tagállam számára komoly lehetőséget ad a tárgyalások saját nézőpontjából történő értelmezéséhez.
A szikár tények
Nem csak az RRF, de a kohéziós és az agrárforrások is tárgyalás alatt vannak. Az agrárforrások tárgyalásában Magyarország jól teljesít, de még itt nincs megállapodás. Az első körös országok (Lengyelország, Franciaország, Spanyolország, Portugália, Dánia) közt, akikkel a Bizottság már megállapodott nem szerepel. Ugyanakkor itt reális hogy augusztus elejére felszáll a füst. A kohéziós források tekintetében már legalább 16 ország esetében a Bizottság jóváhagyta a támogatások előszobájának tekinthető Partnerségi Megállapodásokat. Magyarország nincs köztük. Az RRF esetében Magyarország és Hollandia kivételével mindenkivel megállapodott a Bizottsággal, egyes esetekben már a második programokat is jóváhagyta a Bizottság. Hollandia korábban nem ambicionálta az RRF-et, most a válság miatt lehajol az ingyen pénzért és nem lenne meglepetés, ha „bár utánunk lépett be a forgóajtón, előttünk lépne ki”.
Magyarország az Unión belül
Magyarországgal szemben több eljárás is van folyamatban. A számunkra a két legfontosabb: i) Az uniós szerződés 7. cikke szerinti eljárás. Ez alapján meg lehetne vonni a szavazati jogot egy tagállamtól, amely az uniós szerződésben meghatározott értékeket megsérti. Ennek feltétele, hogy az Európai Tanács egyhangúan – az érintett ország kivételével – megszavazza. ii) A jogállamisági kondicionalitás, melynek keretében a jelenlegi és jövőbeli uniós források kifizetését teljesen vagy részben felfüggesztheti ha az adott tagállam az EU költségvetési, pénzügyi érdekeit, beleértve a független igazságszolgáltatást és a hatósági eljárásokat is, veszélyezteti. A Bizottság javaslatának elfogadásához elég a Tanácsban a minősített többség is.
Az eljárásokat a magyar és az uniós politika a maga módján értelmezte eddig. Normál esetben ezek megmaradnának a politikai arénákban. Esetünkben a gond az, hogy i) most az uniós forrásokat tárgyalják; ii) Magyarország praktikusan egyedül maradt az EU-n belül lásd az RRF kérdését; iii) valamint Magyarország az uniós döntések kerékkötője lett ezzel több korábbi szövetségesét elidegenítette magától.
Lehet, hogy igazunk van, de ha nem tudjuk a narratívánkat eladni az uniós választóknak, akkor Magyarország lesz a „trójai faló”, amit a válságban összezáró unió elszigetel. Azzal, hogy az Országgyűlés elítéli az EU orosz szankcióit, még inkább elidegenítjük a korábbi V4-es szövetségeseinket. Lengyelország elvesztése már most komoly stratégiai kockázattá vált. A két ország közti szakadékot az országgyűlési határozat csak szélesíti. Itt jegyeznénk meg, hogy a 7. cikkely szerinti eljárást eddig éppen Lengyelország miatt nem lehetett Magyarország esetében keresztül vinni. A lengyelektől való eltávolodással elképzelhetővé válik akár az is, hogy az eljárás keretében megvonják a szavazati jogot Magyarországtól. Ugyanakkor reálisabb, hogy a Bizottság a fokozatosságot betartva, inkább a jogállamisági kondicionalitásban lép új szintre.
Miért lett ennyire fontos az RRF?
Magyarország 7,2 milliárd euróra volt eredetileg jogosult, azonban paradox módon az előző évek jó teljesítménye miatt ez már lecsökkent 5,8 milliárd euróra. Ha ezt megkapja, akkor már nem Magyarország lesz a leggyengébb láncszem az EU-ban. Fontos üzenet lenne a források miatt, de azért is mert azt üzeni, hogy az EU (Bizottság és tagállamai) és Magyarország kiegyezett egymással. Addig viszont kívülről az látszik, hogy egyetlen uniós forrás sincs leütve és az unión belül nincsenek barátai. Emellett persze fontosak a források azon hazai nagy- és kisvállalkozóknak is, akik az uniós forrásokra optimalizálták a vállalkozásaikat. S ennek a gazdasági háttérországnak jóléte legalább olyan fontos a Kormány számára, mint a forint „teljesítménye”.
Mit lép a Bizottság?
A Bizottság egy alapvetően technokrata intézmény, Juncker óta pedig felsővezetői szinten már politizál is. Ez utóbbi miatt elsősorban annak az Európai Parlamentnek akar megfelelni, ahol a magyar Kormány kevéssé kedvelt. A EP rendszeresen, legutóbb a múlt héten fogad(ott) el a magyar jogállamisággal kapcsolatos nyilatkozatokat. Most fáj igazán, hogy az Európai Néppártból száműzték a magyar kormánypártot. Ráadásul most fogadta el a magyar Országgyűlés azt a határozatát, mely a jelen formájában megszüntetné az EP-t. Ezzel a javaslattal nem szerzünk barátokat, de legalább még némi olajat öntünk a tűzre.
Ha a technokrata Bizottságról beszélünk, egyrészt megfogalmazta az elvárásait a magyar RRF program kapcsán és itt nagy hangsúlyt kapnak a korrupció elleni intézkedések. Lehet, hogy itthon ez a mindennapok része, de az „EU klub”, ahova beléptünk másképp gondolja. Ez pedig az egyébként jól záró magyar kormányzati rendszer egyik Achilles-sarka. Erre lehet a válasz az, hogy az magyar Kormány mindent elfogad. Ellenben, ha a következő héten már meg is cáfolja a vállalását (pl.: KATA két nap alatti elfogadása), akkor kevésbé lesznek hitelesek az ígéretei. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a politikai vállalásokat szövegekbe is kell foglalni. Ez pedig éppen annyi időt vesz igénybe, amennyit a Bizottság jónak gondol.
Másrészt a Bizottság a múlt héten bemutatta az egyes tagállamokról készített jogállamisági jelentését. Magyarország esetében megállapította, hogy tavalyhoz képest semmilyen érdemi előrelépés nem történt. Ilyen kategorikus nyilatkozat a Bizottságra nem jellemző. Ennek üzenet értéke van, melyet láthatóan nem akarnak Budapesten meghallani. Ez a megállapítás a már említett jogi kondicionalitási eljárás miatt kínos. A jelentés és annak megfogalmazása alapján logikus lenne, hogy a Bizottság tovább viszi Magyarországgal szemben az eljárást, aminek a következménye lehet, hogy a Bizottság nem hagyja jóvá az RRF és később a kohéziós forrásokat. Logikusan nem adhatnak új forrásokat egy olyan országnak, amellyel kapcsolatban kérdésessé vált az uniós források kifizetésének ellenőrzése. S itt nem szabad megfeledkezni arról, hogy már amiatt is komoly kritikát kapott a Bizottság az EP-től, mert Lengyelországgal kiegyezett. Egy ilyen jelentést követően nagyon nehéz megmagyarázni, hogy miért is ne lépne tovább az eljárásban és miért hagyná jóvá a magyar RRF-et. Be kellene tudnunk bizonyítani, hogy lehet bízni a magyar vállalásokban. Jelenleg ez a bizalom hiányzik, ezt éppen a kormányzati intézkedések cáfolják meg. A tegnap este bejelentett jogszabálymódosítások lehet hogy jó irányba mutatnak, de a KATA két napos elfogadása, az áruk szabad áramlásának rendszeres, előre be nem jelentett korlátozása, az extraprofitadó konzultáció nélküli bevezetése és lehetne folytatni a sort erősen megingatják a az uniós intézmények Magyarország kiszámíthatóságába vetett bizalmát.
Harmadrészt a Bizottság emberekből áll, akik augusztusban jellemzően elmennek nyaralni. A jellemző gyakorlat, hogy július végén a Bizottság észrevételeket és kérdéseket fogalmaz meg, melyek megválaszolásához 30 nap kell a tagállamok számára.
Mi lesz így a pénzekkel?
Nem lenne meglepetés, ha a Bizottság a jogállamisági kondicionalitási eljárást folytatná és azt újabb szintre emelné azzal, hogy július végén javaslatot tesz intézkedésre a Tanácsnál. Ezt követően pedig a Bizottság elmenne szabadságra és majd szeptemberben visszatérne a munkába. Ugyanakkor a magyar Kormány joggal bízik abban, hogy működni fog a stratégiája és a Bizottság az elmúlt évek tapasztalatai alapján beadja a derekát. Ami miatt most ez a korábbiaknál kockázatosabb játék: i) a FIDESZ már nem tagja az Európai Néppártnak; ii) nincs Merkel, azaz egy olyan kiegyensúlyozó tagállami vezető, aki a kompromisszumot keresné; iii) nagyon sok forrás van most zárójelben; iv) a háború miatt az uniós egység a fontos és Magyarország rendszeresen megtöri az egységet; v) egyedül maradt a magyar Kormány, még Lengyelország szolidaritása is a múlté.
Ettől függetlenül a jelenlegi háborús és politikai helyzetben bármi és annak az ellenkezője is elképzelhető. Azonban ahhoz, hogy a megegyezés létrejöjjön nem elég nyújtogatni a kezünket, a bizalmat kellene visszaépíteni…