Egy protekcionista világban kötött az EU olyan kereskedelmi megállapodást Új-Zélanddal, amely mintául szolgálhat a későbbiekben. Felkészül Ausztrália?
Az EU négy évnyi tárgyalás után lezárta az Új-Zélanddal kötött kereskedelmi megállapodást, ami az uniós kereskedelem számára jelenleg átütő sikernek számít az egyre inkább bezárkózóbb világban. A Bizottság azt reméli, hogy a megállapodás – bár abszolút értékben kicsi – lendületet ad a többi szabadkereskedelmi tárgyalásnak, miközben a jövőbeni megállapodások zöldebb irányt vesznek. Ugyanis ez a megállapodás az első, amely tartalmazza az EU fenntarthatósági fejezetét, annak kikényszeríthetőségi eszköztárával együtt. Az EU számára kedvező eredmény az Új-Zélandba irányuló uniós exportra vonatkozó vámok eltörlése, ami különösen fontos az EU vegyi termékei, feldolgozott termékei és gépjárműi számára. Ami a mezőgazdaságot illeti, a kereskedelmi megállapodás eltöröl minden vámot az uniós mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekre és a földrajzi árujelzők rendszerén keresztül kiterjeszti az uniós élelmiszeripari termékek, köztük a borok védelmét. Az érzékeny termékek, mint a marhahús, a juhhús és a tejtermékek esetében az uniós piacra való bejutást fokozatosan bevezetett vámkontingensek révén korlátozzák. A marhahús esetében az EU 10 000 tonnás vámkontingenst engedélyez a 7,5 százalékos csökkentett vámmal történő behozatalra, amelyet a megállapodás hatálybalépésétől számított hét év alatt fokozatosan vezetnek be. A juhhús esetében az EU 38 000 tonna vámmentes behozatali vámkontingenst engedélyez, amelyet szintén fokozatosan, hét év alatt vezetnek be. A tejporok esetében pedig 15 000 tonnás vámkontingenst nyitnak meg 20 százalékos legnagyobb kedvezményes vámtétellel, amelyet hét év alatt fokozatosan vezetnek be. Az EU 15 000 tonnás vámkontingens keretein belül fokozatosan csökkentett vámmal engedélyezi majd a vaj behozatalt. A sajtok esetében az EU 25 000 tonna vámkontingens keretében engedélyezi a vámmentes behozatalt, amelyet szintén fokozatosan, hét év alatt vezetnek be.
A megállapodás fenntarthatósági része precedensül szolgál minden folyamatban levő uniós kereskedelmi tárgyalás számára (Új-Zéland számára ezek könnyen vállalható követelmények voltak, de nem biztos, hogy hasonlóan gondolkodik Ausztrália vagy India.) Emellett jó tudni, ha kereskedelmi megállapodásról van szó, Új-Zélandot szorosan szokta követni: Ausztrália.