A magyar vállalatok az elmúlt évtizedekben ahhoz voltak szokva, hogy nekik nem kell „Brüsszelben lobbizni”, megoldja helyettük ezt a munkát a Kormány. Az ő feladatuk, hogy az uniós szabályozás hazai átültetése során egyeztessenek a hazai döntéshozókkal. Az elnökségi program strasbourgi bemutatása során mindenki számára nyilvánvalóvá kellett válnia, hogy ennek az időszaknak: vége.
Most már mindenki számára egyértelmű, hogy a magyar miniszterelnök és a Bizottság elnöke egymással harcban állnak. Nem tisztem a vitában állást foglalni. Ugyanakkor a helyzetértékeléshez nem árt szem előtt tartani, hogy meggyengült mind a német, mind a francia vezetés. Pillanatnyilag Ursula von der Leyen Európa „legbefolyásosabb” politikai vezetője. Ő dönt arról, hogy: mikor folytatja a EUMSZ 7. cikkely szerinti eljárást Magyarország ellen (és a folyamat végén elveszíthetjük a szavazati jogunkat), tesz-e javaslatot a Tanácsnak valamennyi uniós forrás, beleértve az agrárforrások felfüggesztésére és az egyes kötelezettségszegési eljárásokat, – amelyek közül a menekültügyi szabályozás miatt már 200 millió eurót levontak Magyarországtól és naponta 1 millió euróba kerül, hogy nem hajtjuk végre a Bíróság döntését, de több egyéb eljárás is folyamatban van – milyen ütemben viszi tovább.
Ehhez képest jövőre számos olyan bizottsági javaslat tárgyalása kezdődik és több olyan javaslat tárgyalása is folytatódik, amelyek nem csak a Magyarországon működő külföldi, de több magyar vállalat működését és beruházási döntéseit érintik. Ezek a vállalatok jó része már van olyan méretű, hogy saját jogon vagy csoportosan is képviseltesse magát az uniós döntéshozóknál. Jelenleg 1-2 vállalatot leszámítva az a jellemző, hogy legfeljebb csak az egyes uniós érdekképviseleteknél, un. ernyőszervezeteknél vannak jelen a leginkább piacorientált vállalatok. Már ez is nagy előrelépés, mivel olyan információkhoz férhetnek hozzá, amelyek segítik a beruházási döntéseiket és javítják a kapcsolatrendszerüket, amely közvetlen üzleti eredményekben is manifesztálódhatnak.
Miért fontos az uniós jelenlét? Mert ha ott vagyunk, akkor megnyílik a lehetőség:
- az információszerzésre a jogalkotás várható irányáról és annak ütemezéséről.
- az érdekképviseleteken keresztül a kapcsolatrendszer növelésére és információcserére a versenytársakkal, beszállítókkal, vevőkkel, s mindezt a compliance és versenyszabályok betartása mellett.
- a jogalkotók megértésére és velük információt lehet cserélni.
- adott esetben a lobbizásra, érdekképviseletre, érdekérvényesítésre.
Ráadásul azzal, hogy egy vállalat megjelenik az uniós fórumokon, intézményekben, adott esetben a médiában alakítja is az országról, régióról alkotott képet. Az „uniós játéktérben” messze alul vannak reprezentálva a kelet-európai vállalatok (érdemes lenne legalább a lengyelektől tanulni…). S részben ennek is köszönhető, hogy milyen kevéssé értik az itteni folyamatokat és a nézőpontot a nyugati döntéshozók és emberek. Most az egyes országok politikai vezetőinek „teljesítménye” alapján ítélnek meg egy-egy országot, noha mindenki tudja, hogy a valóság ennél sokkal összetettebb, színesebb. A piaci szereplők a saját példájukon keresztül nem csak az adott vállalat gazdasági érdekeit képviselik, hanem az adott országról alkotott képet is formálják. Ezzel párhuzamosan az uniós fórumokon és egyeztetéseken más szemléletet is kaphat, amit akarva-akaratlanul haza is hoznak.
Így lehet a gyakran valami „sötét machinációnak” feltűntetett vállalati érdekképviselet egy (újabb) híd az EU és a tagország között. Így segíthet megérteni az uniós és nyugati célokat és megértetni a kelet-európai valóságot a nyugatiakkal.