Orosz kártya, német kártya, cseh kártya, politikai felelőtlenség, felborított asztalok. Varsóban pókerkirályok ülnek, benyomták az all-int.
A helyszín Lengyelország legnagyobb gazdasági fóruma, fent a sziléziai hegyek között. A szereplők: egy cégvezető, egy lengyel vajdasági almarsall és egy kormánypárti, jobboldali újságíró. A cégvezető sajnálatát fejezi ki, hogy Lengyelország nem kapja meg az európai uniós helyreállítási alapot, mint mondja, emiatt nem is fognak fenntarthatósági szempontból fejleszteni, de ezzel már számoltak. A vajdasági almarsall siránkozik, hogy egyik nemzetközi programjuk – testvérvárosi és diákcsere programok – vagy fejlesztési projektjük sem fog működni EU pénzek nélkül, megoldást nem tud. A jobboldali újságíró megnyugtatja mindkettőjüket, semmi gond, a Bizottság nem zsarolhat, Lengyelország erős, itt a vége, meglesznek a pénz nélkül. Majd, amikor rákérdezek, hogy mi lesz, ha az RRF után a kohéziós pénzek sem jönnek, hallik a válasz: „az felettébb probléma lenne”.
Nem szeretném túlírni a helyzetet, lévén egy blognak is megvannak a maga korlátjai. Lengyelországban 2023 őszén választások lesznek, amely hatalmas csata lesz a Donald Tusk vezette ellenzék, valamint a Jaroslaw Kaczinsky által szimbolizált jobboldali tömb és annak fő pártja a PiS között.
Varsóban járva a következő helyzetre figyelhetünk fel:
- A lassan begyűrűzött és mindent felforgató energiaválság és az abból eredő gazdasági válságnak a nyoma sem látszik a lengyel közhangulatban. Úgy költenek az emberek mintha nem lenne holnap. A takarékoskodásra senki sem hívja fel a figyelmüket, különleges intézkedések alig akadnak.
- Ennek oka, hogy a kormánykoalíció a választások előtt nem akarja bejátszani a megszorítás kártyát, úgy tesznek mintha minden rendben lenne, nem kell lejjebb csavarni a fűtést, takarékoskodni az energiával, vagy visszafogni a fogyasztást.
- Ezt a helyzetet megfejeli az ellenzék azzal, hogy néma marad. Ha rossz hírek hozója lenne, hamar elveszne a támogatottsága, elvégre nem lehet kampányt, sem választást nyerni a keserű igazsággal.
Az első három elem egyvelege kiadja a lengyel helyzetet: teljes mértékű politikai felelőtlenség a szavazóbázis megnyugtatása céljából. Egyik fél sem jobb a másiknál, nem lehet mit szépíteni. A csapdahelyzet azonban az ellenzéknek ott állhat be, hogy:
- 2016 óta a jobboldali koalíció kiépített mindent, ami a hatékony kampányhoz és politikagyakorláshoz kell: van média, intézményrendszer, alapítványok, think-tank hálózat, egyesületek, TV – minden, ami kell.
- Ebből kifolyólag az erőviszonyok kiegyenlítettek. A 2020-as elnökválasztás kimenetele 50-50% volt és a német média össztüze sem volt elég, hogy megingassa a jobboldali kormánykoalíció jelöltjét. Ez a helyzet pedig 2023-ban is fennáll. Arról nem is beszélve, hogy a felmérések szerint mindig bukik a PiS, aztán mégis nyer.
- Szintén csapdában van az ellenzék a narratívák szintjén:
- Oroszország kérdésében radikálisabb narratívát nem lehet felállítani, mint a ami a jobboldali kormánykoalíció, a lengyel nép lelkiállapota alapján – „egyenesen Moszkváig kell menni és Oroszországnak pusztulnia kell”;
- Németország kérdésében – fizessen jóvátételt Berlin Varsónak, az Európai Bizottságot a németek irányítják, akik ki akarják fosztani Lengyelországot és csak egy fokkal jobbak, mint az oroszok – pedig amennyiben lágyabb álláspontot vesz fel a lengyel ellenzék, rögtön a németek kémje lesz, aki meg akarja nyomorítani az országot;
- Csehország kérdésében – határviták és területi követelések – pedig nem tud tömegeket megfogni az ellenzék, hiszen ez a narratíva a jobboldali törzstábornak szól.
A jobboldali kormánykoalíció esetében a bukást az hozhatja el, ha felbomlik a koalíció, elveszítik a többséget és ezzel tavaszi előrehozott választások lesznek. Ezt azonban egy koalíciós partner sem akarhatja, mivel a nyári fellendülés utáni őszi választások a jobboldali politikai szövetségnek kedveznek, ha és amennyiben gazdasági fellendülés következik a nyáron. 21-re lapot húzni pedig ilyen időkben veszélyes.
S mi szól a lengyel ellenzék mellett? A gazdasági válság ami nem fog megállni sem a magyar sem a lengyel határokon. Jól láthatóan a jövő őszi választásokig alapvetően alakul át a politikai és gazdasági környezet. A változás számos lehetőséget ad az ellenzéknek hogy a jelenleg is recsegő lengyel kormányzati koalíción fogást találjon és a jólétből vélhetően visszaeső gazdaság miatti elégedetlenségnek hangot adjon.
A lengyel közvéleménykutatók eredményeire lehet adni, azonban nem érdemes, mert egyrészt nem mérnek pontosan, másrészt pártoktól függőek, harmadrészt pedig jelenleg politikai patthelyzet van Lengyelországban. Ha ma lennének a választások, akkor se a jobb, se a baloldal nem tudna kormány alakítani, a kissebségi kormányzás pedig nehéz opció. Valamerre a mérlegnek tehát borulnia kell, a közös ügy pedig elmossa az ellenzék és kormánypárt közötti határokat – ez pedig Ukrajna támogatása és Oroszország legyőzése.
Pawel
Foto: STANISLAW KOWALCZUK / East News